A politikusok elveszik a színészek munkáját. Zavart agymenésük a nyilvánosság előtt, hol abszurdba, hol groteszkbe hajlik. A békemenet mégis felvette a kesztyűt a kormánypropaganda dramaturgiai érvágásával. Az uralmi centrumot túlzó retorikus gesztusokkal figurázva ki, a Kutyapárt és a FASZ (Felcsúti Anarchista SZínház) újra érvényt szerzett a kortárs művészet kritikai érájának. A többezer aktív résztvevőt felsorakoztató utcai performance teljes mértékben kifacsarta a narancshatalmat, mi közben végső soron támadhatatlan maradt.
Sebő Feri, mint az esemény műsorvezetője, képviselte az MKKP radikális szárnyát. Az iménti képsorokon - teljes mértékben azonosulva a kormánypárti logikával - bejelenti a közintézmények eltörlését, és hadat üzen Brüsszelnek. A csupa civilegyéniségből álló utcai tömeg egyhangúan skandálja a pódiumon szónokló anarchista improvizatőr bőkezű ideológiai ajánlatait: NEM KELL ISKOLA! VESSZENEK A CIVILEK! Az utca nyilvános tere színházzá változott. Betekintést nyerhettünk a kortárs avantgárdba - morbid és groteszk társadalmi valóságunk abszurd színházán keresztül.
Zseniális szónokokból nem volt hiány. A felszólalások közül a személyes kedvencem Paizs Mikié volt. Beszédében a kelethez való kulturális közeledés távlatairól elmélkedett, többek között az atomerő szempontjából: ,,a legjelentősebb atomkatasztrófák, az első öt, mind Oroszföldön történt!" - jelenti ki hatalmas lelkesedéssel, s a szózatot az utcai ezrek ovációja követi. ,,Legyünk Európa élvezete! Jussunk együtt a csúcsra, aztán árasszon el mindent a béke óceánja!" - zárja sorait, utalva az uralmi önkény sóvárgott ejakulációjára. Sorai atombombák a közönynek.
Fontos kiemelni a békemenet értelmezése során az aktív részvétel jelentőségét. A transzparensek és a résztvevőkkel való beszélgetések, személyes interakciók nyilvánvalóvá tették, hogy a különböző ellenzéki csoportosulások saját elképzeléseikkel, gondolataikkal egészítették ki, színezték a művészeti akciót. A politikai diskurzus közös destrukciója új kontextusba helyezi a polgári engedetlenség kortárs formáit. Amiben a demonstráció hordereje leginkább szemrevételezhető, hogy nem csupán az egyes kritikai hangok felsorakoztatása történt, hanem egymás ötleteinek támogatása, elfogadása is. A különböző rebellis nézőpontok szintézise valósult meg, melynek alapja a szolidaritás és a derű volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.