A kortárs pártpolitika legfőbb kulturális tanulsága az, hogy: nincs létjogosultsága "jobb" és "bal" oldalról beszélni - ezek elméleti kategóriák maradtak csupán, és a gyakorlatban csak kizsákmányolók és kizsákmányoltak vannak. A szükségszerű cselekvés, melyet a társadalmi problémák megoldásakor alkalmazunk, gyakorta túlmutatnak a normatív és erőszakmentes kereteken. Mert a fájdalmas igazság az, hogy a kényelmes de fenntarthatatlan tunyultságból néha már csak a traumák mozdítanak ki - az ERŐSZAK bizonyos helyzetekben szükségszerű, de CSAK AKKOR, ha az élet védelméért, és nem önző akaratunk kielégítéséért tesszük. Mondok egy példát: ha van egy fájó fogad, sokszor a foghúzás a megoldás. Nem kellemes, belesajdul a pofád, napokig kába vagy... de bármennyire is radikális változás ment végbe rajtad: EZ volt AZ EGYETLEN HATÉKONY MEGOLDÁS... Fájt, de a túlélésed és az életminőséged javítását szolgálta...
A radikális megoldások szembesítenek minket a társadalom abszurditásával. Az igazságtalanságok szereznek érvényt a kritikai művészetnek (is). Az alkotóművészet demonstrálja a sikeres aktivitást. Cselekvő aktorként az élet, és a társadalmi események rendezői lehetünk. Nem pusztán a kapitalizmus által kínált lehetőségek között válogathatunk. Kiléphetünk a fogyasztói társadalom ideológiai börtönéböl, ha kitalálunk új lehetőségeket. Újra kell álmodni szürke társadalmunk megfakult morálját.
A tömeges radikális megmozdulások rémképei abszolút relevánsak. Körülöttünk - az egész kapitalista tömbben - egyre gyakrabban borulnak lángba az utcák, gyakoriak a lakosság és az uralkodó elit rendfenntartó szerveinek konfliktusai stb. Sokáig úgy gondoltam, és a hazai anarchisták idealizmusuk miatt elég sokszor követik el ezt a logikai hibát, hogy az emberek azért nem állnak fel, azért nem egyenesítik ki a kaszát és húzzák lámpavasra ezt a sok fasszopó gyökeret, akik kártékonyan uralkodnak felettünk, mert Magyarországon nem lehet olyan szinten hozzáférni az anarchista ismeretelmélethez, mint külföldön.... Sajnos kiderült, hogy a valós ok csupán annyi, hogy az emberek nem is akarnak szabadok lenni. Az itthoni társadalom inkább a fotelbe süppedve nézi végig a civilizáció hanyatlását és az emberiség kihalását, minthogy magához ragadná a hatalmat... Hiszen az felelősséggel járna, és csinálni kéne valamit.
A magyar ember haldoklásának, passiójának első képkockáján biggyedt szájú arcát láthatjuk, amint éppen megtudja, hogy MUSZÁJ valamit csinálni. Mi előtt azonban akár a létfenntartáshoz elengedhetetlen dolognak nekifogna, az unalom elgyászolásának hosszú litániájába kezd. Na jó, de ha tenni kell valamit, valaki mondja meg hogy mit. Ha nekem kell megmondanom mit tegyek, egész másképp kell gondolati síkon megközelíteni még magát a munkát is. Ha új alapokra helyezzük az érvelést, és más perspektívából vizsgáljuk ezt a dolgot, az is kiderül, hogy ezt valaki más is megcsinálhatná. Ha más is megcsinálhatná, akkor nem is annyira fontos, hogy tegyek valamit... és ez a végeláthatatlan, impotens, hezitáló mentalitás az alapja az ellenállás gyakorlatilag teljes hiányának. Hogy ugyan tenni feleannyi időbe telt volna, mint magyarázni, de a dolog végül mégsem történt meg, mert mire eljutottunk volna arra a pontra, hogy hétköznapi magyar hősünk tegyen valami érdemlegeset, már késő volt.
Felmerül a kérdés, hogy: mi is az a: REND? Miért akarja az uralkodó elit megóvni a jelenlegi társadalmi sémákat, ha egyszer ezek alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy megteremtsék a KÖZJÓT? A kormányt nem a választások legitimálják, hanem A NÉP ÉRDEKEINEK KÉPVISELETE. Ezt maga az elit is elismeri, mikor azt állítja, hogy nem demokratikus, hanem ILLIBERÁLIS államban élünk: egy szóval A VÁLASZTÁSOK NEMIGEN befolyásolják az államvezetést - ami identitászavarában berendezkedett 20-30 évre - pusztán a hagyományok. Az ELLENZÉK nagy szerencséjére, országunkban egyedülálló hagyománya van az UTÓLAGOS LEGITIMÁCIÓnak - a nemzetközi politológiai szakirodalom gyakori hivatkozásaival ezt jól tükrözi.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.