Szabadságunk láncaitól mozdulni sem tudunk. /Aberrált/

Az autonómia definiálása közel sem egyszerű feladat. Alapvetően az önrendelkezés lehetőségét értjük alatta. A jogi és gazdasági megközelítések nem adják vissza teljes mértékben az autonómia karakterét; mert a mögötte munkálkodó elvet a természettörvények ratifikálják, ami összeegyeztethetetlen a kapitalista világrend életidegen retorikájától. Ha az autonómia meghatározásához a kulturális paradigmába kapaszkodunk, akkor az identitás-problematikához érkezünk, és azt mondhatjuk, hogy az egyéni és közösségi autonomitás, a szabad pozicionálódás lehetőségének felel meg.

A kortárs társadalomtudományok is az életmód autonomitására, a szabad értelembarkácsolásra apellálnak. A standardizáció globális tendenciái folyamatosan alakítják a társadalmi cselekvés alternatíváinak játékterét. Az autonomitás - ebből a szempontból -  az életszínvonal indikátora.

Az önrendelkezés éthoszának és a képviseleti államigazgatás szintézisének igényét a szubszidiaritás elve fejezi ki a korszerű európai jogalkotásban. Ez arra való törekvés, hogy a döntéshozás folyamata a területileg illetékes intézményekben,  regionálisan történjen, ne pedig központilag, a kezelni kívánt konfliktusok holtterében. Az adott lokális közeg életszínvonala az autonomitás mértékével pozitívan korrelál.

 Az autonomitás problematikája az államon belül jól modellálható a közterek példáján át. Az állam igényt tart a nyilvános terek felügyeletére. Ezt gyakorlatilag az állampolgárok legitimálják. Azonban e ''rend'' fogalma, mellyel a közjó érdekét próbálják szolgálni, nem más, mint bizonyos megkövesedett sémák komplexuma. Az állampolgárok új generációjának igénye - még ha kimondatlanul is - az, hogy a rendet ne statikusan, hanem dinamikusan képzeljük el, például a liquid demokrácia kontextusában.

Érezzük a változás szelét, és az ideológiai viharok nyomását. Közép-Kelet-Európában, az uralmi törekvések pufferzónájában. Úgy demonstrálhatjuk a központi nyomással szemben korszakváltó potenciálunk, ha a köztereken mi diktáljuk a játékszabályokat. Autonómiánk előkészítéséhez, megelőlegezéséhez szerveződjünk alulról, szabadon, és egymással szolidaritást vállalva teremtsük meg magunk számára a rendet. Mi vagyunk a jövő, és

MIÉNK AZ UCCA!