A polgári engedetlenség: létszükséglet

Roppant nehéz helyzetbe kerül az ellenállás, a hatalomgyakorlók, munkavállalók, ill. a valóság felé tanúsított érdektelensége miatt. Eddig a Parlament előtt állva, az MTVA épülete felé menetelve még volt relevanciája annak a rigmusnak, hogy: "KONZULTÁLNI JÖTTÜNK" - a továbbiakban nincs. Az ellenállás gyakorlati lehetőségeinek horizontja beszűkült. Látványos, agresszív cselekedetekkel tudunk csak figyelmet kivívni, amelyeknek konkrét társadalmi, politikai célja van. Ilyen a sztrájk, ilyen a demonstráció és a művészeti akciók is. Ki kell provokálnunk a társadalmi változást! Le kell váltanunk egy korrupcióra épülő, autoriter rendszert; egy szolidaritásra épülő, igazságos rendszerre.

Az újabb áldozatok nem arra valóak, hogy politikai karriert fussunk be, vagy hírnevet szerezzünk. A polgári engedetlenségnek - amely megkülönböztetendő a ripacskodástól - konkrét társadalmi, politikai üzenete van. A polgári engedetlenkedés a civilek potenciálját fejezi ki az elnyomó hatalommal szemben. Azért, hogy megvalósulhasson néhány politikailag fontos akció, egyesek rabszolgamunkával vagy akár börtönnel fizetnek. (A képen anarchikus aktivista portrésorozatunk egy arcélét láthatjuk, aki a rabszolgatörvény elleni demonstráción polgári engedetlenség keretében szabálysértést követ el - jobb oldalon Szabó Gábor, a Ligetvédők egykori meghatározó figurája látható, aki egyébként politikailag nem semleges...) A hídfoglaláshoz több felelős engedetlenkedő szükséges. A következő megmozdulás, amely sokakat megmozgat majd, márciusban várható. (Nem lesz mindig ilyen idő...) A sztrájkig az ellenállás belső szervezésén lesz a hangsúly, és lehetőség csak kisebb, performatív akciókra lesz.
Nem pusztán a munkahelyeken kell túlórázni, hanem a szabadidőnkben dolgoznunk kell a mozgalom ütőerején is, növelve az ellenállás struktúrájának belső differenciáltságát. A radikális nézőpont szerint: mindenféle "akarat" megtagadása kívánatos. Nem csak a felettünk álló hatalomé, hanem a sajátunké is. Az akarat: az önző ösztön-én belső manipulációja. A végtelen akarathajhászás romlásba dönt. Ezt modellálja az erőforrásokat eltékozló emberi civilizáció történelme. Éppen annyira súlyos az elkényelmesedett és túlsúlyos néptömeg lelki nyomora, mint az éhezőké.
Az AKARAT meghaladása - a társadalom perspektívájában - a szolidaritásban nyilvánul meg. Ebből a közép-kelet-európai pozícióból talán nehéz elképzelni, de az emberi kötelékek szövetét alkothatja a szeretet, az elfogadás és az empátia is; nem pusztán a korrupció, az autoritás és a szolgalelkűség. Ez a társadalom, és a benne nyomorgó egyén fél. Fél meghaladni önmagát, és képtelen kimozdulni a komfort-zónájából. Kényelme, még életben maradásánál is többet ér. Szörnyű apátiába süllyedt az ország - totális anómia; miközben az emberiség fennmaradását egyedül a társadalom lelkiismeretének felébredése mentheti meg, ennek egyetlen eszköze pedig: a derűs tettlegesség. Az ember nem különálló univerzum - hanem a környezet szerves része.

Ha 2019 valóban az ELLENÁLLÁS éve, akkor itt az idő testi és lelki ellenállást kifejleszteni. Felkészülni a globális klímaváltozás okozta természeti csapások lehetőségeire, és feladni kényelmünket a fennmaradásunk érdekében. Az agyunk edzése során fontos a természetért és a jövőért felelős gondolkodásmód kialakítása. A társadalom és a populáció egészét érintő problémák kezelése csak akkor lehet sikeres, ha mentes a politikai érdekektől, és független az aktuálpolitikai helyzettől. Amiből ihletet kell merítenie, az az élni akarás által motivált környezettudatosság. Ismerd fel a jelen alakításában való felelősséged és hatalmad! Ne másoktól várj utasításokat, hanem fogadd be a természet és a lét akaratát! Légy engedetlen! Ne engedd, hogy a hatalmuktól megrészegültek uralmi tébolya megölje a jövőt!