A kapolcsi 51-es körzet Artpool kiállításának szervezőelve: a "SEMMI" volt. A fogalmi űr kiemelése a terminológiai sokszínűségből számomra a kortárs művészet legsikeresebb megismerési kísérletének bizonyult. A strukturális megközelítés szerint, emberi sajátosság a minket körülvevő világ bináris oppozíciók (kettős fogalmi párok) szerinti kognitív rendezése. Ebben az értelemben a megannyi tűnékeny valami és az állandó semmi egymás komplementerei. A kettő közötti összefüggésrendszert, korrelációkat a következő szövegkép demonstrálja:
A "semmi" tulajdonképpen a valamik alfája és omegája. Megjelenhet valamely minőség elmúlásában, és ott van a minden/bármi keletkezésének eredőjében. A nutritív nihil körbeölel minden létezőt - az ismétlődő hiányállapotok sokasága nem más, mint: maga a transzcendencia. Legnagyobb félelmünk, és legfőbb inspirációnk. Akár az üres, s ettől végtelenül tiszta és lehetőségekkel teli vászon. Tabula rasa ott, ahol már megkövesedtek és semmitsemondóvá váltak a szavak; ahol az eszmék holt tetemei kivérezve hevernek e bábeli kor pamlagán; ahol már mindent elmondtak, de mégsem létezik biztosabb és igazabb állítás - a SEMMInél.
A Tót Endre hagyaték zérófilozófiája a társadalmi cselekvésre is sajátos standardet kínál: a hiányállapotok, a kilátástalan kifejezetlenség artikulálását. Nem is kell messzire mennünk hozzá, hogy egyértelművé váljon a létező ambivalenciájának demonstrációja. Elég szemügyre vennünk egy-egy társadalmi konfliktus nyomán kibontakozó tömeges megmozdulást a városban, ahol egyszerre tüntetnek valami mellett és ellen, úgy, hogy valójában meg se karcolják a probléma lényegét.
A társadalmi igazságtalanságok börtönében a művészetnek nincs erőteljesebb érve a SEMMInél. Az alkotói releváció sorseseménye is a matériától való absztrakcióból születik. A zenész legfőbb inspirációja is a csend. A muzikális teljesség, a ritmus és a lendület is a hangok közötti szünetek és elhallgatások révén jön létre. A meditatív elmélyülés is a világ zajának tudatos kirekesztési technikájával lehetséges, amikor megtaláljuk azt a belső csendet, semmit, amely a lét végső természetéről mesél. A lényeg ott lapul, ahol elhallgat az értelem, a ráció, és a tünékeny formákat megbontja a létezés dialektikája - a VÁLTOZÁS.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.