Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy az utcai zavargásokkal megérkezett a fesztiválhangulat a fővárosba. A nyilvános tereket, utcákat újra a civilek népesítik be, és veszik birtokba. A spontán demonstrációk, térfoglalások, akciók és a tüntetések a napokban a lázadó, kritikus attitűd térnyeréséről árulkodnak. Persze e törekvéseket külön-külön, és egymás metszetében is meg kell vizsgálnunk, hogy valami érdemlegeset is mondhassunk a forradalmi cselekvés kortárs lehetőségeiről. Ez az elkövetkező hetek feladata; tematizálni kell a társadalmi, kulturális és politikai megújulás alternatíváit. Szerveződni kell, és fórumot nyitni a formabontó ötleteknek.
Ami az említett ellenállási formákat illeti: kérdéses, hogy ezek már tényleges, artikulált politikai gesztusok-e, vagy csak kamikáze-akciók a polgári engedetlenség égisze alatt? Ha valahova állni kell, akkor az ellenzéknek a hatalmi önkény ellen kell pozicionálódnia. Meg kell haladni azt a kényelmes lázadás-eszményt, mely a társadalmi cselekvést csak a politikai erőtereken kívül képes elképzelni, hiszen a politika primér jelentése a közügyekben való részvétel. Rajtunk áll, hogy lemossuk-e róla az uralom gyalázatát. Legyetek üdvözölve a Fővárosi Káosz-Napokon, ahol csak rajtatok, résztvevőkön áll, hogy megvalósul-e a hatalom nélküli rend.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.