Kedves strucctársadalom!
A pánik nem megoldás semmire, csak hajlamosító tényező. Aki most zihál a félelemtől, vagy elakad a lélegzete, az eddig nem figyelt eléggé. (Vagy nem érte talán még elég trauma?) A halál állandó létlehetőség. Nem lett közelebbi, csak mi fókuszáltunk rá jobban.
Miért szörnyedünk el jobban a gyors halálozástól, mint attól a nyomorúságos és fájdalmas agonizációtól, amit hosszasan nyögünk e szolgasorban? Ez rettentő képmutató.... Társadalmunkban az emberek jelentős többsége nyomorúságos életet él, rossz körülmények között, kilátások nélkül, többnyire valamilyen krónikus betegséggel, ami megkeseríti egész életét, hosszas, fájdalmas haláltusává avanzsálva azt. Ez tömegek nyomora. Ha nem üvölt valami az emberek pofájába, észre sem veszik.
Tudjuk, hogy meghalunk, bár a pszichénk egy.. része ezt tagadja. Pedig bármennyire is lenyűgöző, egyedi vagy akármilyen személyiséggel és/vagy testtel rendelkezünk, számot kell vetnünk a halál állandó létlehetőségével, Hogy mikor lesz esedékes? Ma, holnap vagy 20 év múlva? Nem érdekes, mert az itt eltöltött idő életminősége a lényeg. A halál szükségszerűsége nem azért van, hogy megfélemlítsen bennünket, hanem, hogy emlékeztessen arra, mennyire egyedi és megismételhetetlen a létezésünk. Hogy tetteinknek tétje van.
Hová lett az életért érzett hála? Az emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az élet magában is csoda. A heideggeri gondolatban valahogy úgy fogalmazódik meg, hogy: gondoljunk bele, hogy mindez - az élet, a létezés - akár nem is lehetne. Aki hálás az életéért, joggal mondhatja, hogy mindenképp győztes, amiért pöröghetett egyet az itteni felfordulásban. Úgy gondolom, egyedül az nem fél az élet bizonytalan végkimenetelétől, aki HISZ benne, hogy létezésének oka és célja van, még ha ezt részben az ő életről alkotott víziója szolgáltatja is. Ha életünket hitelesen, autentikusan éljük, akkor nincs mitől félnünk. Manapság már az is ritka, hogy valakinek halvány víziója legyen az élet remény-értelméről. A saját boldogságáról fogalmat alkotni képtelen egyén, aki nem feltételez valamiféle okot, teleológiát a létezése mögött, az létezését hiábavalónak és értelmetlennek minősíti. A CÉL- & OKTALANSÁG A TÁPTALAJA AZ ANÓMIÁNAK (társadalmi bizonytalanság, Durkheim)..
Hajlamosak megfeledkezni az elemzők arról, hogy a járvány nem pusztán az egyén egészségére vonatkozó jelenség, hanem össztársadalmi krízist jelez. A dolog úgy áll, hogy: mindenki fertőzés alatt van, és akinek nincs megfelelő immunerőssége, ELLENÁLLÁSA, az megbetegszik. A JÁRVÁNY KOLLEKTÍV JELENSÉG, TEHÁT OKAIT ÉS LEHETSÉGES LEKŰZDÉSI STRATÉGIÁIT IS A TÁRSADALMI ÖSSZEFÜGGÉSEK KONTEXTUSÁBA KELL HELYEZNI! Az egyéni megbetegedések tünetkezelése tagadhatatlanul orvos- és ápolástani feladat. A modern orvoslás azonban szocio-pszicho-szomatikus krízistengelyen helyezi el egészségfogalmát. Az egészségességnek vannak társadalmi tényezői is. Egy mentálhigiéniai értelemben egyértelműen súlyosan egészségkárosodott emberi populáció lelki tüneteinek szomatizálódásáról beszélünk.
EZ A TÁRSADALMI FORMÁCIÓ ELLEHETETLENÍTI ÉS KORLÁTOZZA AZ EGYÉNT ABBAN, HOGY BETELJESÍTSE SORS-AKARATÁT. AZ URALMI RENDSZER MEGFOJTJA AZ EGYÉNT. NEM LEHETŐSÉGEKET TEREMT, PUSZTÁN KORLÁTOKAT SZAB... vagy mondjuk ki kerek perec: A JELENLEG URALKODÓ TÁRSADALMI FORMÁCIÓ PUSZTÁN A KEVESEK URALMÁNAK, ÉS A TÖBBSÉG NYOMORÁNAK FENNTARTÁSÁRA ALKALMAS. Ez az egyetlen rendeltetés, melynek megfelel. Minden más tekintetben, valamennyi funkcióját nézve... A NEMZETÁLLAMI KONCEPCIÓ ELBUKOTT. A vírus sem ismeri az országhatárokat. Nem érdeklik a származási különbségek... egyedül a testi-lelki erőnlét, ill. a közösségi kríziskezelés módszere számít. És mint láthatjuk, nem csak minket érint, hanem egész fajunkat, sorsközösségünket.
Nincs okom feltételezni, hogy bárkinél tovább élek majd, bár egyértelműen erősnek tartom az immunrendszerem, és MINDENNEK törekszem ELLENÁLLNI.. 50-50 a megbetegedési és a túlélési esélyem is: vagy igen, vagy nem. Viszont egész biztosan nem adom meg magam a pániknak, amit A PROPAGANDA ERŐSÍT ÉS TART FENN. Inkább az életre koncentrálok. Hiszen a létezés csatatér és bordélyház, ki ne élvezné? a konzumtársadalom betokosodott és elkényelmesedett tömegemberének szinte már sértő, hogy az életben maradáshoz stratégiát kell felállítania, és nem jár neki alanyi jogon a teljes komfortfokozat. Személyes sértésnek veszi, hogy a létezésének kockázatai vannak.... elődeinknek nem volt újdonság, hogy az életben maradásért kőkemény harcot kell vívni, és épp itt az ideje, hogy erre korunk embere is ráeszméljen. Túl sokan vagyunk, réadásul az embertömeg kis helyekre koncentrálódik.... Sajnos nem mindenki élhet, mert az erőforrások végesek. A fertőződési és halálozási folyamat: az ökológiai egyensúly állapota felé halad. A vírus a szupraorganikus egység lelkiismereteként is értelmezhető.-
Az ócska maszkok nem védenek meg. Az állam nem fog helyetted ellenállni. AZ ÁLLAM CSAK STATISZTIKÁT GYÁRT BELŐLED, A hatalomgyakorlók semmi mást nem tettek, mint elősegítették a pánik tetőzését, és cselekvésképtelenné tették a társadalom túlnyomó többségét. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én még nem nagyon láttam olyat, hogy egy probléma, vagy konfliktus magától megoldódott volna. Mindenkit megbénít a félelem, és azt hiszi, hogy a hatalomgyakorlók tényleg a kezükben tartanak mindent.... Holott valószínű, hogy lövésük sincs. Egész egyszerűen nevetséges, hogy annyit tudtak mondani, hogy moss kezet, imádkozz és zárkózz be. Majd biztos elmúlik. És az emberek körbe néznek, és látják, hogy mindenki kimért mozdulatokkal ássa a maga kis lyukát, amibe beledughatja a fejét, és ő maga is szépen ásni kezd, és a probléma megoldásának felelősségét szépen elhessegetik.... Egészen biztos vagyok benne, hogy a hatalomgyakorlóknak lövésük sincs a vírus terjedéséről és tulajdonságairól. Hiába kéregetik be az adatokat, mert AMÍG EZT A PROBLÉMÁT STATISZTIKAILAG ÉS NEM MORÁLIS SZINTEN KEZELIK, NEM FOGJÁK TUDNI MEGOLDANI.
Én nem valószínűsítem, hogy sokkal extrémebb lenne ez a vírus, mint az eddigi influenza-járványok. Szerintem a szomorú igazság az, hogy az emberek életminőségének ilyen szintű lecsökkenése, a környezetszennyezés okozta globális egészségkárosodás miatt sebez nagyobbat ez a mostani járvány. És úgy gondolom, hogy a terjedés azért ennyire intenzív, mert az emberek valahol, mélyen, legbelül érzik, hogy kiérdemeltek egy kataklizmát. És - főképp az idősebbek - leengedik a védelmüket, és megadják magukat. Persze most is, ahogy mindig, az eleve hátrányos helyzetben lévők fogják ezt hatványozottan megfizetni. Akiknek a legrosszabbak az életkörülményeik és kilátásaik.
Szeretném, ha a hatalomgyakorlók is rettegni kezdenének. A pénzük nem fogja megvédeni őket. A vírus mindenhol ott van - és a rettegésünkkel etetjük és gondozzuk.. A vírus egészen addig darálja és sanyargatja a lakosságot, amíg egyensúlyi helyzetet nem teremt. Legradikálisabb esetben ez a népességfogyásban mutatkozik majd meg. De talán elkezdhetnénk törleszteni. Tisztítsuk meg a környezetünket, hogy tisztába tehessük a lelkiismeretünket is! Ne hidd el, hogy nem tehetsz semmit! Kezdjünk el perspektivikusan és tudatosan gondolkozni, hogyan segíthet a lakosság a válság-kezelésben. Amiből csak az első a járvány.... mindez nemsokára gazdasági krízisként fog jelentkezni. Szerintem a kijárási tilalom is csak időhúzás és elterelés. A munkanélküliség növekedése, és a most keletkező gazdasági hiány - újabb társadalmi katasztrófa felé sodor minket. Ezek itt a kapitalizmus utolsó halálhörgései....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.