A vasárnap többszörös orgazmust hozott a lázadás szerelmeseinek. Először is nagy tömeget generáló, látványos civil megmozdulás tanúi lehettünk a CEU-s tüntetésen, majd egy spontán térfoglalás sikerét könyvelhettük el az Oktogonon. Mesébe illő jelenet volt: a rendőrök körbevették a tábort verő demonstrálókat, és a FASZ (Felcsúti Anarchista SZínház) Autonóm területté avatta a blokád alá vont kereszteződést. Rengeteg legendás aktivista arc volt jelen, mint pl. a Ligetvédők harcos hercegnője (Nikó), vagy Londonból szabadult occupy arcok, de akár anonok is... szóval úgy éreztem, most valami különleges, megismételhetetlen esemény részese vagyok. Végre torkom szakadtából kiálthattam a rendőrök arcába, hogy: MIÉNK AZ UCCA! ELŐRE, ELLENZÉK!
Felgyorsultak az események. Végre eljött a LÁZADÁS TAVASZA, és egyik tüntetésből a másikba botlunk. Félelmetes, mennyire sikertelenek ezek a megmozdulások a lázadás irányának, tartalmának meghatározása tekintetében. Talán ez is az oka annak, hogy nem indulnak meg azok a párbeszédes folyamatok, konzultációk, melyet a sereghajtók provokálni igyekszenek. Hatalmas, elégedetlen néptömegek az utcákon, artikulálatlan, dühös szónoklatok a közöny végtelen tengerén... Lassan elérkezik az ideje annak, hogy határozott és céltudatos egyéniségek ragadják magukhoz a szót, és tematizálják generációnk problémáit és követeléseit.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.