Túl az álmokon

A foglyul ejtett állam bürokratikus fikciójának formáit lerombolva tör utat magának a fiatalság, és követeli osztályrészét a döntéshozatalban. Végre nem csak szavakról beszélünk, hanem TETTekről is. Az Alkotmány utcában egybegyűlt két-háromezres tüntetőcsoport közt hús-vér emberek sorakoztak, hiteles figurák, akik semmilyen politikai frakciónak nem bábjai. Változásra éhező kreatív tömeg, amely képes megfogalmazni kora, közege problémáit, kritikával közelít az információkhoz - így tehát tudatosan törhet föl a föld alól és mobilizálhatja magát. A diákok autonóm módon szerveződtek, a digitális forradalom és a korszerű aktivizmus eszközeivel éltek, és megüzenték a kormányhatalomnak, hogy: NEM HALLGATNAK EL, AMÍG PÁRBESZÉDRE NEM BÍRJÁK A DÖNTÉSHOZÓKAT.

Feltámadt a társadalom lelkiismerete, akár a viharzó tenger. A diákságban öltött testet. Szolidaritását a kultúra alternatív regisztere is kifejezte. Még a radikálisabb ellenzéki réteg is elfogadta a fiatalság erőszakmentes játékszabályait. Úgy szeretnének tanulni, felkészülni az életre, hogy közben ők maguk is megtanítanak a korábbi generációnak egy leckét: a demokráciáról. Hiszek abban, hogy a párbeszéd nem csupán a feltörekvő generációt, de az egész országot nagykorúságba segítheti. Nekünk annak idején nem sikerült, mert nem sikerülhetett. A digitális forradalom és a globalizáció forradalmi tendenciái mostanra érték el Közép-Kelet-Európát. A posztszocialista országokat átmossák a liquid demokrácia éthoszának hullámai. Reméljük, leázik rólunk a szenny. Úgyis arról vagyunk híresek, hogy a hatalomittas diktátorok gyalázatát lemossuk, akár mártírok vérével is...

Hogy "visszahozhassuk a jövőt" (Steve McCaffery), a távlatokat, el kell rugaszkodnunk a szürkült, megfakult közhelyek és féligazságok talajáról. A diákok nem mérnöktársadalmat akarnak, vagy szakmunkás barakkot, hanem minél több kreativitást és művészetet az iskolákba. Rettentő inspiratív erő rejlik a fiatalságban. Az idősebb generációknak megkopott idealizmusa. Erdély Miklós fogalmazott így a rendszerváltozás küszöbén ('81): ,,...hajlok arra a nézetre, hogy az emberekből – az ifjúságot is beleértve – valóban kiveszett a változtatás igénye, kifáradt bennük a képzelőerő, amellyel saját boldogságukról maguknak fogalmat lennének képesek alkotni – ez az optimista előadás ettől pesszimista". A kiábrándultság korszakából a valódi változás felé tartunk. A rendszerváltás talmi megoldásai nem oldották fel a problémákat. Az avantgárd a jövőnek ír, az öröknek alkot. A csalódások nem tántoríthatják el céljától, teleológiájától. Én nem vesztettem el a hitemet abban, hogy a magyar társadalmat igazságosabbá lehet tenni. Töretlen optimizmussal pofozom fel a közízlés pesszimizmusát. Valakinek el kell végeznie a munkát, ami a társadalmi változás szolgálatában áll. Remélem, a 2018-as forradalmi hullám közelebb hozhatja a valódi váltást.

A rendszer szétesett. Az állam: vérző fekély. Innentől kezdve a lázadás ürügyén nincs mit lerombolni a kormányhivatalokon és a fegyvereken kívül. Produkálni kell és építeni. A digitális degenerációnk keserédes milliőjét csak a "rendszerváltás" reflexiójával haladhatjuk meg. A rendszerváltás azért maradt szimbolikus esemény, mert csak a címkék változtak, demokratikus kirakat épült az elavult eszmék talaján. Az egyenlőtlenségeket nem sikerült enyhíteni, egyre nagyobb a kontraszt a rétegek között, többmilliós néptömegek szorultak a perifériára a "mindenkit az út szélén hagyunk, aki nem veszi torokra" mentalitás miatt. Hiába neveztük át a települések 90%-át várossá, ha a valóságban az infrastruktúra fejletlensége ellehetetleníti a felzárkóztatást. Minden tőke a - statisztikailag és a választási adatok alapján jól kijelölhető - alsóközépbe folyik. Pl. a települések felújítanak egy közintézményt, de a perifériát, a gettósodó városrészeket nem rehabilitálják. Az állami költségvetés túlnyomó többsége nem az éhezők és depriváltak felzárkóztatására, mobilizálódására és autonomizálásába (önfenntartóvá tételébe) lett befektetve, hanem a felső tízezer fényűzésére, és kétmillió választó pofájának betömésébe. A maradékot járulékos veszteségként leírta a gecipárt, berendezkedett egy húsz-harminc éves diktatúrára, és önelégülten pucsít az arcodba, elvárva, hogy fényesre nyald a segglyukát. Ez fenntarthatatlan, és folytathatatlan.

Intsünk be a hitevesztett birkatömegnek! Nem elégszünk meg az olcsó, fenntarthatatlan megoldásokkal. Hosszú út áll előttünk, de a pénteki nap győztes csata volt. Vár ránk a további harc és munka a jövőért. Popovic szavai visszhangozzanak a forradalmi agyakban:

 ...az élet sokkal értelmesebb és érdekesebb is, ha felelősséget vállalsz, és cselekszel. Szomorú rájönni, hogy a modern élethez mennyire hozzátartozik a kényelmes tompultság. [...] Az AKTIVistáknak fontos ráébredniük, hogy minden a közösségen múlik. Mindig az emberek a meghatározóak. A könyvemben szereplő eszmék csak gyakorlati keretet adnak. Hasztalanok, ha nincs egy elme, amely eltőkélte magát, hogy megváltoztatja a dolgokat, és egy szív, amely hisz abban, hogy ez lehetséges. Én is azok közé a senkik közé tartozom, akik követték a látványos eredményekhez vezető keskeny ösvényt, így saját tapasztalataim alapján eskü alatt vallhatom, hogy nincs annál teljesebb vagy boldogabb élet, mint amelyben az ember kiáll valamiért, amit igaznak tart. A legkisebbeknek is hatalmukban áll megváltoztatni a világot. "

Világszerte láthatjuk, hogy a változás lehetséges. Ha igazán akarjuk, hogy Magyarország egy jobb hely legyen, akkor tehetünk érte, és elérhetjük az áhított új minőséget. Mert a társadalmi tények abban különböznek a természeti törvényektől, hogy ezeket hatalmunkban áll megváltoztatni.