ILLETÉKES VAGY!

Erdély Miklós kiáltványa a (poszt)-neoavantgárd magatartásról, olyan elveket és kulturális mintákat foglal keretbe, melyekkel általánosan jellemezhető a formabontó művészeti karakter. Az alkotás irányelvei, programja: az egyéni  felelősség (illetékesség) felismerése. Az alkotónak tudomásul kell vennie, hogy a világban történő jelenségek közvetlenül vagy közvetve őt is érintik, s az intézményes formákon kívül - s ez, egyébként sarkalatos pontja a koncepciónak - minden lehetőséget meg kell ragadnia az igazságtalanságok kompenzálása érdekében: ez az „illetékes lét” tartalma. A művészeti tevékenységhez, mint hivatáshoz tartozó attitűd, életmód-stratégia... alternatív társadalom-olvasatból származik.

Ez a koncepció a kapcsolódó földalatti narratívákban a „hitelesség”, „eredetiség, majd a (poszt)-szubkulturális nézőpont megjelenésével a „hardcore” fogalmak identitás-lehetőségeivel rokon. Az egyén hitelessége - mindegyik művészet-értelmezés esetében - abban áll, hogy saját egyéniségével mennyire képes reprezentálni és gyarapítani az adott „lázadáskultúrát” (Keszeg: 2006). Jól példázza ezt az Artpool kortárs hálózatának „holonikus” szemlélete is, mely Arthur Koestler elméletét adaptálja. E szerint: a társadalomban minden entitás olyan tudatos és produktív szereplő, amely egy természetes hierarchiába illeszkedik (holon). Ennek a természetes hierarchiának pedig nem csupán az ember, hanem a társadalom is részben alárendeltjeként jelenik meg (Kollár: 2005). Ez gyakorlatilag az ökológiai paradigma és a transzcendes létmozzanat integrálása egy intermediális művészeti koncepcióba, (hiszen felismeri az ember és környezete, közege közötti interferenciális viszonyt). Megvalósul a tudományos és művészeti gondolatrendszerek szintézise, mely a társadalmi cselekvés felé mutat.

Az illetékesség sorsdöntő mozzanata abból a feltételezésből adódik, hogy a társadalmi igazságtalanságok kiküszöbölhetőek, javíthatóak lennének, ha az emberek törekednének e viszonyok igazságosabbá tételére. Erdély Optimista beszédében a posztmodern (kritikai) szociológia klasszikusát, Marcauset idézi: ,,Alig akad ma olyan komoly tudós vagy kutató, (…) aki tagadná, hogy a techniailag meglévő termelőerők, anyagiak és intellektuálisak, lehetővé tenné az éhség és a nyomor felszámolását, és hogy az, ami történik, egy represszív társadalmi globális politika számlájára írandó. A társadalmi tények és a természetiek között a különbség az, hogy előbbieket meg lehet változtatni. A politika a közösségi cselekvésben való részvétel dimenziója. Erdély szavai teleologikusak, a formabontó művészeti alkotás felé való törekvésként értelmezendőek.

Az időfelfogás is jellegzetes: az avantgárd (úttörő, formabontó...) művészeti törekvések társadalom-olvasata a szövegeket nem csupán a jelennek állítja elő, hanem a jövőnek is címzi. Egy önmagát az idő spiráljában reflexíven értelmező felfogásról van szó. A szövegek relevanciáját esztétikai nézőpontok konstituálják. Olyan kitüntetett szövegeknek állítunk emléket, amelyek kontextusát mi magunk hoztuk létre. Ez a törekvés biztosítja azt, hogy javaslatokat tehessük a jövő irányába: hogy újra és újra felvetjük a gondolatot, hogy mindez másképp is lehetne, ha elérkeznénk a forradalmi mozzanathoz. A művészet révén „kitárul a vágy által kínált kimeríthetetlen piac” (Demetrio Stratos/Lynotard: 1994): mert nem csupán azt állítja, hogy „lehetne más is”, hanem létrehozza és gerjeszti az új kulturális-társadalmi jelenségeket. Az alkotással szavatolja az új értelmezési és cselekvési alternatívákat.

Az avantgárd művészet: a társadalmi változás potenciálja. Egy olyan korban, ahol a társadalmi változás gátja első sorban a közöny, orientációs erővé kell válnia a művészeti intuíciónak. Szükséges a transzcendens fordulat, hogy az emberek akarjanak és merjenek boldogok lenni, hogy képesek legyenek kiálmodni magukat a nyomorból! ,,A képzelet hanyatlása annak következménye, hogy az embernek nincs vízíója saját szabadságáról, egyáltalában nincs a boldogságról" (Erdély). Az avantgárd eszménynek végig kell söpörnie a kortárs művészeten, hogy az újra a társadalmi változás zászlóshajója lehessen!