Napjainkban egyre inkább kiüresednek a kulturális fősodor identitás-lehetősègei, így egyre nagyobb teret kap az autonóm életstílus. A civil és művészeti aktivizmus olyan cselekvési alternatívákat jelentenek, melyekkel sikeresen pozicionálódhatunk a folyamatosan változó társadalmi és politikai játéktérben. Olyan életműveket szeretnék felmutatni és elemezni, melyeknek ismertsége csekély, esztétikai hordereje viszont jelentős és kiaknázatlan. Az anarchikus elvek segíthetnek kompenzálni azt a hiány-állapotot, amit az ideológiai, értékrendbeli és társadalmi krízis generált.
Az anarchikus aktivizmus hazai hagyományát nem monumentalizálni igyekszünk. Úgy gondoljuk, hogy a formabontó életművészet elmélete és gyakorlata a jelenben is releváns, hatóereje pedig a jövőbe mutat. Az államszocializmustól napjainkig aktív és rezisztens társadalmi-kulturális regiszter az örök ellenzékiség, a kritikai társadalomszemlélet...
Olyan kérdésekre keressük a választ, hogy: (1.) mik az autonómia-anarchia-avantgárd jelentésének mélyrétegei; (2.) mit jelent a gyakorlatban az underground kultúra melletti elköteleződés; (3.) milyen felelősséget jelent az alternatív regiszteren belüli társadalmi cselekvés; (4.) hogyan képzeljük el - mi, anarchisták - a gondolkodás globális forradalmát. Módszertanilag a kvalitatív (minőségi) empirikus (gyakorlati) módszerekre és episztemológiai (ismeretelméleti) pozícióra támaszkodunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.