Szintézis-elmélet és -módszertan

1.0. Az önző egyéniség meghaladása

2019/03/30. - írta: bacchans

Néhány ember abban leli örömét, hogy meggyilkol más embereket, majd rituálisan elfogyasztja tetemük. Akármennyire is támogatjuk az önmegvalósítást, sajnos nem mindig vezet jóra - sőt, a legtöbbször káros - a féktelen vágyak kielégítése. Az önző, ösztönös akaratot az embernek meg kell haladnia ahhoz, hogy helyesen cselekedjen. Tettei helyessége a más tényezőkre gyakorolt hatással mérendő, nem saját boldogság-érzetével.
Az emberi sorsközösség, az "a n t r o p o s z " az egyetlen olyan természetes kategória, mely entitás igazolásához nincs szükség mesterségesen kreált szimbólum- és viszonyrendszerekre - önmaga realitásában evidens, hogy egy fajhoz tartozunk, így hasonlóságunk mentén egységet alkotunk. Azonban nehéz lenne a teremtés koronájának tekinteni az embert. Az "antroposz" jelenleg nem emelkedik ki az állatközösségből kiválóságával, ha cselekedeteinek hatását tesszük viselkedése mércéjévé. Sőt, azt látjuk, hogy az emberi nem végtelen önzésre hajlamos, és jellemfejlődésünk központi krízise, hogy: felül tudunk-e kerekedni önző érdekeinken, vagy sem.
55845502_282407979251753_5795686121136455680_n.jpg

1.1 Az individualizmus rákfenéje

A kollektív ideológiai, morális, erkölcsi válság-tünetek oka: az elhibázott individualizmusban keresendő. Pontosan látjuk, mi a vége annak, ha az ember első sorban maga boldogságáért, a saját érdekeiért, vagyonának és tulajdonának keresztelt civilizációs melléktermékeinek felhalmozása érdekében cselekszik. Ez a halmozás fenntarthatatlan és haszontalan. Ezek az önző tettek egy öntudatlan csecsemő, és nem egy érett egyéniség jellemzői. Az is ismeretes, hogy egyéni igényeink megtagadása - ha magunkon követünk el erőszakot, és így kiírtjuk az egyedül bennünk lévő lehetőséget -  sem kívánatos. A helyes életmód-stratégia: e két véglet közötti, megfeszített kötéltánc.
A személyiség fejlődése - minőségi változása - csak akkor képzelhető el, ha tetteink célja nem kizárólag az egyén; hanem a sorsközösség boldogulása is. Az egyéni beteljesedés csak akkor képzelhető el, ha beátjuk, hogy struktúrába ágyazódunk; egyéniségünk lényegi része, hogy egy élet-közösség alkotó egysége vagyunk. Nem környezetünktől elszigetelve, hanem annak szerves részeként tudunk kibontakozni. Akkor tudunk boldogok lenni, ha hozzáadhatunk valamit az egészhez. Azt a valamit, amit egyedül csak mi adhatunk hozzá. Azt a valamit, aminek lehetősége csak bennünk rejlik, és valóban egyedi. A kulcs a szimbiózis és a szintézis - mind társadalmi, mind ökológiai szinten. 
[Többek között az anarchizmus, az uralomnélküliség ideológiája is elhibázott, amennyiben az emberi cselekvést alárendeli az egyéni céloknak és akaratnak. A szabad akaratban nem az a pláne, hogy bármit megtehetünk, hanem az, hogy: lehetőségünk van jól cselekedni. Embernek lenni: képesség arra, hogy tudatosan viszonyulhassunk cselekvésünk morális oldalához. Az állatok - ismereteim szerint - erre nem képesek, (és mégis, sokszor ösztönösen helyesen, a faj fennmaradása érdekében cselekednek, vagy szimbiózisra és harmóniára törekszenek). ]
Az ember azt hiszi, hogy az egész bolygó a játszótere, amit kimunkált, kollektív szadizmusában gyötörhet - és mindeközben megfeledkezik arról, hogy a természet nem csak körülveszi, hanem alkotja is szervezetét. A szocializáció beleneveli az egyénbe a mesterségesen húzott határvonalak téveszméit (kezdve a "mi" és az "ők" logikájával). A valóságban az ember és a természet egységet alkot (oikosz). Ez az élő szervezet pedig jelenleg hanyatlik és pusztul.

 

1.2 Jó és rossz irányok a végzetes relativizmus korszakában

Ugyan nem egyértelmű kategóriák, de mégis, sokszor nagyon karakteresen jelennek meg "jó" és "rossz" attitűdök egy egyénben. Nem feltétlenül életutunk teljes hosszán képviseljük a "jó" vagy a "rossz" minőségeket - a felvett minták rombolhatóak, és újraírhatóak. A minőség nem az egyénnek, hanem tetteinek szól. Miért? Mert véges lények vagyunk, és sokszor hibázunk. Hibázni törvényszerű... hibázni emberszerű... De képesek vagyunk jól cselekedni - dönthetünk úgy, hogy jól cselekszünk. Hogy bármit megtehetünk? Az inkább teher... Azt se tudjuk már, mihez kezdjünk a fene nagy szabad akaratunkkal... és önmagunkkal szembeni bizonytalanságunk az oka annak, hogy tetteink kormányzójává teszünk egy kisebbséget, ezzel elodázva a szabad akaratunkkal járó felelősséget.
Az ember nem születésétől kezdve rossz, vagy jó. Aktuális tetteink alkotnak minőséget, mikor cselekszünk. Ha a fejlődés, és nem a hanyatlás érdekében cselekszünk - az a helyes irány. A jelenlegi kormány sajnos csak negatív minőségeket képes létrehozni, pl. hogy miként lehet a birkatömeget egyre professzionálisabban terelni... a vágóhíd felé. Kérdés, hogy hagyjuk-e elhitetni Európával és az egész világgal, hogy itt a többség erre a disznóólra tette le a voksát... vagy szabadon cselekszünk, és nem hagyjuk, hogy az uralkodó réteg elhitesse velünk, hogy kötelesek vagyunk elfogadni az általa írt káros, és aljas játékszabályokat.
Kiemelve az érvelést a nagy általánosságok metanyelvezetéből: hanyatló és tékozló korunkban is van lehetőség jól cselekedni. Mindenkinek, minden adott élethelyzetben lehetősége van (és itt fontos a kreatív potenciál) alternatív cselekvési lehetőségek megvalósítására. Egy pártgyőzelem sem eredményezne önmagában változást. A változást az hozná el, ha nem a pártoktól várnánk megoldást a problémákra, hanem mi magunk tennénk az igazságtalanságok és a problémák ellen, és álhatatosságunkkal kivívnánk a támogatást ügyeinkhez.

55719256_290147301904843_6303989169836261376_n.jpg

1.3 A demokrácia pátosza 

Kritikai anarchistaként egy megreformált demokráciát nagyjából olyan átmeneti idószakként tudnék elképzelni, mint anno a kommunisták a szocializmust. Persze egészen más utópiát látok magam előtt, mint ők akkoriban. A múlt század elejének modernségét valamiért áthatotta az a tévképzet, hogy az emberi civilizáció előmenetelét a technológiai innovációk és az ipari tevékenység fellendülése fogja elhozni. Az ökológiai gondolkodás inkább az 50-es, 60-as években kezd el rehabilitálódni. A jövőt és a fejlődést nem a féktelen termelésben, a fenntarthatatlan gazdasági növekedésben látom, hanem a stabilizációban. Az emberi civilizáció csak akkor maradhat fenn, ha fel- és elismeri, hogy a bolygónak nem uralkodója és kizsákmányolója, hanem az ökoszisztéma része.
Visszatérve a demokráciához, ez az államforma az ókori görögség esetében egy másfajta világlátással párosult. Az államirányítás nem pusztán a városállam aktuális jólétét tette mércéjévé rendelkezéseinek, hanem több generáció, egy nemzedék fennmaradását tűzte ki célul. Másrészről, az ókori demokrácia gyakorlata számtalan morálisan kifogásolható gyakorlatot, és elmélete számtalan meghaladott elemet tartalmaz. A demokráciáról sokan úgy beszélnek, mintha az maga lenne az isteni világrend (hiszen az ideológiák teológiai elméletekat reprezentálnak), de mindeközben semmiféle életképes elképzelést, minden szempontból igazságos alternatívát nem tudunk vele kapcsolatban felmutatni. 
A demokrácia minden esetben a többségre és nem az egészre tekintettel lévő kollektív politikai gyakorlatot takar, ami valójában nem kedvez a sorsközösségnek. Nem talál megoldást a társadalmi anomáliákra, nem oldja meg a periféria problémáit, amik kulcsfontosságúak lennének a társadalmi stabilitás megteremtésében. Folyamatosan szabadkozik, hogy a legtöbbeknek nem is annyira rossz... Mi közben belenyugszik, hogy embertömegeknek kibaszottul szar a helyzete, vagy éppen kilátástalan.

- - - -

A társadalmi anomáliák karakterisztikus tünetei annak, hogy komoly gond van a kollektív szervezetünkben, és ez a probléma egész biztosan a szabad akarat és az individualizmus téves elképzeléseiből ered. Csak az az egyéni tett nem hordoz magában kivetnivalót, mely kollektív és általános értelemben véve sem káros. Minden más önzés, és kényelmes elodázása a problémáknak, melyek már fekélyként éktelenkednek a társadalmi szöveten. A változás feltétele: hogy kritikusan viszonyuljunk a társadalmi gyakorlatokhoz, ne válljunk elfogulttá, vizsgáljunk meg mindent morális szempontból is.
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szoveg-kozotti-let.blog.hu/api/trackback/id/tr1814727585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.