Szintézis-elmélet és -módszertan

Green Anarchy

2019/02/16. - írta: bacchans

A zöld és a vörös radikális összetalálkozása, majd szimbiózisa az ideológiai palettán - így jellemezhetjük az anarchizmus zöld frakcióját, mely elvek hazai képviselőinek száma a statisztikai hibahatár mezsgyéjén stagnál társadalmi jelenünkben. Az irányzat örökölte a vörös állhatatosságát, kitartását és emberségességre törekvését, annyi különbséggel - az erőszak gyakorlati alkalmazását illetően - hogy a társadalmi változást nem minden áron, hanem ELSŐSORBAN BÉKÉSEN akarja elérni. A zöld elvekkel kiegészülve a forradalmi gondolkodás alapvetően írja felül az uralkodó ideológiai nézeteket: mértéke nem az egyes ember, csoport vagy nemzet, hanem a természet és az ember ökológiai egysége. Aki a zöld anarchia elveit képviseli, egyedüli urának a természetet ismeri el, nem pátoszba öltöztetett, idealizált és istenített emberi alakokat. A politika a közösségi cselekvés elve és módszertana: itt az idő nem önző érdekből, hanem az élet fennmaradásáért cselekedni.

szavatossag.jpg

A forradalom nem pillanatnyi láng, hanem hosszú, nehézségekkel teli folyamat. Nem egy demonstráció dönti meg az uralmat, hanem demonstrációk sorozata és folytonossága. Másfelől pedig, és első sorban: mindenkinek saját magával kell megküzdenie, mert mi valamennyien alkotjuk és tartjuk fenn a rendszert. Az anarchista passzívan áll ellen a társadalmi nyomásnak: de passzivitása a nyílt konfrontációkra, erőszakos attitűdökre (a másiknak ártás logikájának tagadására) vonatkozik - nem egyenlő a tétlenséggel. Az ellenállás tettek sorozata. Olyan tetteké, amelyeket az élet és annak minőségi javulása érdekében teszünk. Akik egy fenntartható civilizációért küzdenek, azok első sorban építkezéssel és alkotással foglalkoznak, mert már lerombolták magukban a szocializáció révén kialakuló téves gondolkodási és cselekvési mintákat. A pozitív célokért folytatott tevékenység összekovácsolja és megerősíti az embereket - ez már önmagában demonstráció a társadalmi igazságtalanságokkal szemben.

Sajnos a jelenlegi uralkodói réteget nem a jó ügyért folytatott tevékenység, hanem a kizsákmányoló és élősködő életforma kényelme kovácsolja össze. Ebből az önelégült pozícióból nehéz lesz őket kimozdítani. Uralmukat nem pusztán politikai, de vallási elképzelésekkel is igyekeznek lebetonozni. Az anarchizmus zöld vonulata nem zárja ki a transzcendens létező lehetőségét. Sőt, inkább visszautalja az embert a modernizáció előtti transzcendentális ontológia (lételmélet) világnézetébe. Az anyag feletti (transzcendens) összefüggések és folyamatok körülvesznek bennünket. A társadalom nem elvesztette a varázslatot (utalva itt Max Weber szociológiai elképzeléseire, melyek a kortárs társadalomtudományokat is áthatják), hanem generációkon keresztül, következetesen megtagadta azt. Persze ez elsősorban a "fejlett" társadalmakra igaz.

ehezes.jpg

Korunk a fájdalmas kényszerűségek rideg jelene - és mi tettük azzá. Azzal, hogy a kapitalizmus mindent gazdasági minőségként kezdett el definiálni, és ezzel elárverezte a kulturális értékeket. A rítus helyét a formalitások veszik át, így a kapcsolatok is pusztán formálisakká váltak. A bürokratikus papírformák szerint mi itt valamennyien egy közösséghez tartozunk, de igazából nem ismerem és lassan egyáltalán nem is értem a tömegeket. Az olcsó politikai mémek megfertőzik az állampolgárok gondolkodását. A kilátástalanságot a hitevesztett, reménytelen és motiválatlan tömegek gerjesztik. Nem kétlem, hogy a tanácstalanság intenzívebb, mint valaha, de a kevesek helyes erőfeszítéseit sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Akik a cselekvést nem pusztán elszomorító szükségszerűségnek tartják, választhatnak hivatást. Most van lehetőség és apropó jól és megfontoltan cselekedni. MÉG NEM lángolnak a városok, még nem égett fel az összes erdő, még nem fogyott el az ivóvíz, még nem vált lakhatatlanná a bolygó, még nem omlott teljesen össze a kapitalizmus... nagy és globális változások előtt állunk, és minden lehetőséget meg kell ragadnunk ahhoz, hogy emberként cselekedjünk. Az emberre jellemző dolgok minimuma magában foglalja: a szeretetre és a jóságra való végtelen képességet, és az önző ösztönök meghaladásának lehetőségét is.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szoveg-kozotti-let.blog.hu/api/trackback/id/tr1114630234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.