Szintézis-elmélet és -módszertan

ÉRZELMI [T]ERROR

2018/11/15. - írta: bacchans

Sérültek vagyunk valamennyien, és csak reménykedni tudunk, hogy testi-lelki nyomorunk enyhülhet az évek során, és nem uralkodik el felettünk a kór. A fájdalom, a magány és az apátia olykor kifordít bennünket saját magunkból. Mihez képest magunkból? Abból a gyermeki és tiszta naivitásból, őszinteségből, amivel a világra jöttünk. Vitatkozhatunk azon, hogy ki mennyire sérül - egy erőszakos tett elkövetője, vagy áldozata - mert sok okozott trauma mögött elszenvedett trauma áll. És rend szerint ezek a traumák el vannak rejtve a tudatalatti mélyrétegeibe. A rengeteg bántalmazott mögött, az erőszak és a terror alapú társadalom áldozatai sorakoznak. Az elszenvedett trauma persze sohasem tehermentesít az elkövetett erőszak lelki deficitjeitől. Ha az erőszak lelki okai, a feltárt sebek nem gyógyulnak be, akkor pedig az erőszak csak újabb erőszakot fog szülni.

A kirekesztés nem lehet minden erőszakos tett esetében megoldás, az egyéni eset mögött álló társadalmi problémák jellegéből fakadóan. Különbséget kell tenni a közösségi megtorlás gyakorlatai között, az erőszakosnak minősített tettek következményei szerint. Ha valaki nem okozott maradandó károsodást a másiknak, pusztán tesztoszteron-, és véralkohol-szintjének, ill. intellektuális képességeinek függvényében fejezte ki verbálisan a szexuális vonzalmát egy másik félnek; nem lehet ugyanannyira súlytva, mint pl. ha valaki megüt, vagy megerőszakol valakit. Ez utóbbi két lehetőséget komolyabb retorziók kell kövessék - ezzel egyetértek. Az első esetben fennáll a pszichésen egyébként szintén sérült elkövető reintegrálásának lehetősége a közösségbe.
Kirekeszteni egy nem egyedülálló problémát, nem hatékony megoldás, hanem képmutató felelősség-passzolgatás. Egy általános morális válság kellős közepén vagyunk. Helyet kell szorítanunk szoros napirendünkben a botrányoknak, amik mérlegre teszik a közösen elfogadott morális elveket. Csak így válhatunk valódi közösséggé. Csak így lehetünk életképesek. Fel kell vállalnunk a periféria problémáit is! Sőt, ezeket kell felvállalnunk igazán, hiszen mi magunk is a társadalmi-kulturális periférián mozgunk.
Ez nem pusztán földalatti tendencia. Ideje kimenni a fényre! Mindenki, egytől-egyig ezen a kibaszott planétán, felelősséggel tartozik a tetteiért! Ideje felismerni, hogy mindenki felelős azért, hogy ekkora válságban van a civilizáció! Amíg a kényelmes megoldást választjuk a hasznos helyett, nem hozhatjuk be azt a lemaradást, amit az emberiség saját természete pusztításával felhalmozott.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szoveg-kozotti-let.blog.hu/api/trackback/id/tr5914372071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.