Szintézis-elmélet és -módszertan

Tüntetésszínház - Interjú Vajda Robival

2018/01/10. - írta: bacchans


18268650_10211513377502212_1438909911610579877_n.jpg

Milyen tanulmányokat folytattál? Hogyan kerültél a színháznak a közelébe? Meg ez az egész aktivista életmód, amit folytatsz, az hogyan alakult ki? […]

’78-ban születtem, aztán nyolc éves koromban rendkívül izgága, meg diszlexiás, meg fura gyerek voltam. Anyukám elvitt a Gyermeksziget csoportba, a Szovjet kultúra házába, és akkor ott így belekeveredtem ebbe a dologba, aztán megszűnt a Szovjet Kultúra Háza, meg a MISA színházba. Elmentem, lettem Harlekines, meg miegymás, aztán kijöttünk Bodó cimborámmal, meg jó barátokkal a Molnár Ferencbe. Abból lett az Ad hock. Közben így megvallásosodtam.

Ez hány éves korodban volt?

Kamaszkoromtól folyamatban. Anna Frankos voltam, és nekem bejött a cucc. Másként, mint másoknak. Tehát én egy ilyen okoskodó, dadogós, kövér kisfiúként én inkább nagyon belemegyegettem ezekbe a dolgokba. Hiszen egy időre abba is hagytam a színházat, elmentem rabbi-növendéknek… aztán elegem lett a magyar zsidó egyháziaskodásból, meg hasonló szemétségekből. Kiszálltam, akkor megalapítottam a Budapesti Zsidó Színházat, aztán azt igazgattam nyolc évig (2002-10). Aztán azt bezártam. Aztán jött az Orbán rezsim… Aztán nyitottam egy kis politikai kocsma-színházat, a Salto Mortalé-t, volt néhány jó kis darabunk, (meg néhány rossz…). Aztán bezártam, és elmentem a bal fenékre…

arturo-ui-tundoklese-es-bukasa-salto-mortale-szintarsulat-original-26285.jpg

Arturo Ui tündöklése és bukása - Salto Mortale Társulat

 

Folyamatosan sodródtam bele a politikába. Nyilván zsidószínház-igazgatóként egy jól meghatározott szegmensébe a pesti kétezerkeveses, ilyen hetedik kerületi zsidó reneszánszocskában. De ha volt akkoriban „enemy”, akkor az a Zoltai Gusztáv nevével fémjelzett, akkori mazsihisz, ami azóta sem sokat változott. Viszont utána a Salto Mortalé-nál már kicsit tágabbra is nyitottam ebben a tekintetben a spektrumot. Úgy alakult… Akkor voltak az Egymillióan a sajtószabadságért, a Milla, meg akkor született az LMP a Sirályba… meg ezer huncutság. Én ezekbe annyira nem szálltam be, viszont úgy alakult, hogy nálunk a Milla az akkor volt, amikor mindenhol máshol az Occupy. Mi ezt okosan lemagyarítottuk, ettől aztán nem is sikerült nemzetközi támogatást szerezni hozzá. És hát persze a magyar forradalmárok is szükségszerűen szűklátókörűen lenézték azt, hogy van itt egy ilyen internacionális kezdeményezés a banki hatalom ellen, meg a tőke hatalma ellen. És amikor... mit tudom Gárdonyi Daniék, meg a többi Occupy-os sátraztak a Westendnél valami nagy bank előtt, amikor éppen az egész világban sátraztak, de mi tojtunk rá, mert mi vonulgattunk hatvanezren, akkor vittünk ilyen tüntetéstámogató előadást, a Lüszisztrátéból. A Lüszisztraté számomra egy ilyen meghatározó pont volt. Tehát a Lüszisztratén főleg azon gondolkoztam, hogy mi a probléma; és a Lüszisztrarté óta főleg azon gondolkozom, hogy milyen hagyományaink vannak a megoldásra.

A munkásságodat az anarchista ismeretelmélethez kötnéd?

Nem vagyok én annyira tudós ember, mint amilyennek tűnök a joviális stílusomból. […] (Az anarchizmus elméletről tényleg talán Danit kéne megkérdezni. Ő szokott így Bakunyinozni, meg mit tudom én…) Ahogy mondják: az első szocialista író Saint-German volt, egy katolikus pap. Szóval azok, akik még nem felejtették el azt, hogy ez az egész Biblia egy rabszolgalázadással kezdődött, és akiknek ez fontos, hogy ez az Isten, akinek a nevében mindenféle koronákat viselgettek emberek, meg hatalmak, privilégiumot sajátítottak maguknak… az a rabszolgákkal van, nem a főnökökkel, nem a gazdákkal. Ez úgy általában ez van. A történész az a gondviselést tanulja. Hogyha irányzatokról, meg árnyalatokról beszélünk, akkor a sámueli vallásos anarchizmus

De gyakorlatilag az élettörténeteddel arra is rávilágítasz, hogy a politika mennyire közrejátszik a művészeti tevékenységben, tehát nem lehet ezt politikamentesen, a színházat sehogy sem megközelíteni…

Hát ez egy ősi ügy. Például Sztanyiszlavszkij mondta ezt, hogy „nem létezik nem politikai színház”.

Te mennyire folytál bele a politikai témákba a saját darabjaidban?

Figyelj… hogyha nem KÖZÜGY, akkor minek viszed köz elé? […] A színház egy ügyről beszél a köz előtt. Fórumot teremt. Arról, hogy nekem milyen színű a pisim, kizárólag akkor van értelme darabot rendezni, ha másokat is érint ez a kérdés. Ellenkező esetben, nem éri meg azt a három hónap belefeccölt energiát.

Te ilyen populárisabb témákat választottál inkább?

Közéletieket. A populáris az más. Néha a milyen a pisim, az lehet nagyon populáris, két hétig… csak mondom, nem éri meg. Egy ilyen mai, felröppenő sajtóhír, divathullám, az… mire egy rendes darabot összeraksz belőle, addigra már senki nem emlékszik rá. Tehát szükségszerűen az is közügyről csinál színházat, aki nagyon nem akar, legfeljebb rosszat, és nem nyúl bele bátran a dolgokba. De ha bátran belenyúl, akkor lett légyen bármilyen ügyetlen technikailag, mégis meg fogja találni a maga körét, ahol sikert arat. Hát, hacsak nem teljesen marketing-idióta, és mit tudom én… a prolidarabot kapitalistáknak hirdeti, és fordítva. […] Általában olyan dolgok érdekeltek, amiket komolyan gondoltam. Néha ezek nagyon-nagyon belsőséges dolgok voltak.

Már-már lírai?

Hát ez az én esetemben kicsit messze vezet… Költői, vagy éppen gec*re teológiai. […] És ennek persze lett óriási hatása, hogy én egy ponton úgy döntsek, hogy lehet, hogy nekem Londonban van a helyem. Európa gazdaságának a központjában, gyakorolgatva ilyen hülye trükköket, hogy vajon, hogyha nincstelen squatterek minden évben két hónapon keresztül, Európa legdrágább negyedében squattolnak, és kürtölik világgá, az éppen randomra befoglalt épület tulajdonosának ügyeit – aki nyilvánvalóan egy gazdag tőkés – azzal képes-e a nincstelen érezhetően megsebezni a tőzsdét? Képes-e adott esetben gazdasági háborút folytatni a nincstelen a birtokossal?

16832002_10158298401480385_2402452262721562576_n.jpg

Kísérleti színházadnak tekinted Londont?

Én most nem csinálok színházat, de kérem, én jeleneteket rendezek.

A való életben.

Mert az van, hogy az AKTOR: az cselekvő. Az ember, aki beleavatkozik az eseménybe. Az ember, aki nélkül az az esemény nem történne meg. Az, amit ma látsz a protester világban a XXI. században, az Gandhi hatása, egy indiai hagyomány. (…) Brahmanista szerzetesek, brámi találták ki [...]. Az volt a különbség a latin és az indiai ősi jogban, hogy a latin jog szerint az van, hogy: te kölcsönözöl nekem pénzt, én nem fizetem vissza – tehát megloptalak – mi legyen most? Nyugaton, a nyugati ember papírokkal felkészül előre, utána mutogat papírokat, törvényházba jár. Na, a keleti ember nem így csinálta történelmileg. […] Ezek a kis ravasz indiaiak kitalálták… azt mondták: hogyan bizonyítsad be, hogy én loptam? Nincs papír, írástudatlanság… szerzetesek tudnak írni… ha tényleg fel vagy b*szva, beülsz az ajtóm elé, és elkezdesz éhségsztrájkot tartani. A harmadik naptól kezdve senki nem fogja a faluban azt gondolni, hogy te hamisan vádaskodsz. Mert ha te hamisan vádaskodnál, akkor hazamennél. Tehát, előbb, vagy utóbb olyan helyzetet tudsz teremteni, és erre az indiaiak rájöttek évszázadokkal ezelőtt… Fogták magukat az adósok, és hívtak brámikat. Papi kaszt. Hogy ők addig nem hagyják abba az éhségsztrájkot, míg az a másik haza nem megy. És mivel az indiai vallásban kevés nagyobb bűn van, mint egy brámi halálát okozni, ezért a nyomorult beszüntette az éhségsztrájkját és hazament. Tehát láthatod, hogy vannak más alternatívák. Kicsit arrébb mész, ott már máshogy van, vagy volt már máshogy is. Ez sajnos elbukott, és amikor megjött a brit, latin-európai jogrendszer, az tulajdonképpen nagyon gyorsan felülírta. Senki nem kívánja vissza, mert ez ilyen gazdasági jogban, civil jogban nem használható.

Akkor azt mondod, hogy Indiában korán nagyon fejlett volt az „aktivizmus”?

Nem aktivizmusban volt egy olyan eszköz. De ha akarod, ott van az ókori Róma. Az odaülök, erőszakmentes aktivizmus volt (pont olyan, mint az occupy). Az az európai hagyomány.

És mennyire fejlett most az országunk a nemzetközihez képest, ami a kortárs aktivizmust illeti? Biztos van viszonyítási alapod.

Valamennyi. Azért nem világjárt ember vagyok. Mondjuk úgy, hogy születtem egy birodalom perifériáján, amiből egy másik birodalom perifériája lett, és megnéztem annak a birodalomnak az egyik nagyvárosát öt évre. Kb. ennyit tudok. De egy kicsit, azt hiszem… tudod, amikor Észtországban rakták az Internetet, akkor utána egy informatikai forradalom volt… Mindenki egyszer csak azt nézte, hogy ömlenek a jobbnál jobb informatikusok. Olyan informatikai Boom volt, és ott a legjobb a lefedettség. Mindig a legkisebb királyfi ereje, az szükségszerűség. Abban van a legtöbb tudás. Az lett legjobban és legtapasztaltabban felnevelve. A legtökéletesebb római kolónia: a legutolsó kolónia, Británnia – amelyik legtökéletesebben vitte tovább az ősi cápaszemléletet. Ami felemelte Rómát, és el is pusztította. Ahogy most minket is elpusztít, a mi civilizációnkat. Ezen nincs mit dolgozni. Azon kell dolgozni, hogy hogyan éljük túl. […] Mindig a vesztes zárkózik fel gyorsabban. Tehát, mi most, hiába ezt belülről nem így éljük meg… Ez valami nyomor… te, két hónapig megint itt voltam, hát… ez már nem is nyomor, ez valami katasztrófa-cirkusz.

[KÖZÉP-KELET-EURÓPA: KATASZTRÓFAÖVEZET]

De az egész az, és ez annyira viccesen…. az a jó, hogy mivel mi érkeztünk az utolsók között a nyugati blokkba, a NATO-hoz.

Milyen nyugati blokk? Semmi közünk a nyugathoz…

Magyarországon nem orosz tankok állnak, hanem amerikai bombázók. Ezt ne felejtsd el! És az egész, az összes magyar titkos rendőrséget, mindenkit a CIA képzett ki. Najó, nem mindenkit…. az öregeket még nem. Itt jön a képbe, hogy: az anarchizmusnak van egy biztonsági szükségszerűsége is, amiért kifejlődött. Az, hogy mióta titkosrendőrség van – usque 2000 éve – azóta a vezetőket emelik ki. Tehát az van, hogy egy idő után tényleg csak az elmebetegek akarnak vezetni. Mindig vannak elmebetegek. Nagyon hasznosak. Olyanok, mint Gollam: leharapják az ujjadat azért a k*rva gyűrűért, és ezzel tulajdonképpen megmentenek téged a börtöntől, vagy attól, hogy politikussá válj. Megcsinálják helyetted. Van azért ezekből jobb és rosszabb is… de ennél fogva ezt, amikor benne vagy egy ügyben, akkor az egyetlen, amit tehetsz művészként, hogy egy szemléletet viszel. Természetesen, ehhez hozzátartoznak visszatérő monológok is. Jellegzetesek. Olyanok, mint amikor problémát mókásan oldasz meg.

Ez karakterből fakad. Milyen a te karaktered ezekben a street artos, utcaszínházas jelenetekben?

Többnyire joviális, hiszen azt tudom hihetően tolni.

Az mit jelent?

A joviális az az, hogy én tudok úgy beszélni rendőrrel, hogy nagyon komoly lesz, és a rendőr nem fogja azt gondolni, hogy én egy süke-bóka hülyegyerek vagyok, vagy hogy ő majd meg fog sérülni, merthogy itt valaki sörösüvegekkel fog lóbászni… Viszont halálosan megfenyegetem, hogy a tevékenységem vezethet ahhoz, hogy ő öngyilkosságot kövessen el. […]

Most térjünk egy kicsit vissza ehhez a street artos dologhoz… mik voltak az elmúlt egy évben a legjobb, általad rendezett jelenetek?

Például visszajöttem egy Ligetezésre. Ott begyűjtöttem két, azóta is folyó rendőrségi ügyet. Mind a kettő vicces. Imádom az ilyen helyzeteket, amikor a rendőrök megfutamodnak… Úgy tartóztatod le magad, ha már csinálsz valamit, akkor a legfontosabb, amit abban a pillanatban mondasz, amikor letartóztatnak. Minden másról majd elő fogják adni, hogy nem része az ügynek. Hiszen az a lényeg, az aktor azért van ott. Két módon lehet a közösség és az elnyomó – lett légyen corporate, vagy állami – közti vitát nyilvánosságra kényszeríteni. Vagy úgy, hogy a közösség rengeteg pénzért beperli a céget, (ez többnyire lehetetlen); vagy úgy, hogy olyan helyzetet teremt, amiben a cégnek be kell perelnie valakit. És az a valaki, az egy feláldozható valaki kell, hogy legyen.

18671149_1497783960279449_2718870307177693567_n.jpg

Robi és a FASZ

Ki határozza meg a szereposztást?

Az anarchiában? Mindenki önmaga határozza meg, hogy mit játszik. […]

Ebben az évadban milyen szerepeket választottál?

Volt, hogy markolóba ültem a Pecsa táborban a Moldován Lacikával március hatodikán… […] A másik az, amikor a FINÁt építették, a legöregebb fákat akarták b*szogatni, akkor kirohantam. Állt a cirkusz: Nikó fenn, a fán, és én is felrakattam magam a fára, mert nem vagyok egy Betman – és elkezdtem óbégatni, hogy: „nemzetközi szerződések”, „Áder János maga írta alá” stb. De addigra már kiderült, hogy nincs olyan biztonsági cég, ami el merne vállalni egy területet a Ligetben. Összekapkodták a Hős utcáról a gyerekeket. Na az olyan is volt. Első provokációra ugró: kicsapja a FASZát a kamerába a bizonsági őr… Ez el is jutott ide-oda. Így játszod ezt. Azért nem tud az internacionálé a gyakorlatban ma működni, mert hierarchikus szervezetek nem igazán érdekeltek abban, hogy egymással szolidarítsanak.

De ezek a kakaskodások nem tettek inkább alá a Ligetvédő mozgalomnak, minthogy segítették volna?

Minden sokszereplős játék. Most az, hogy a biztonsági őrből, hogy provokálsz ki egy olyan hibát – színházi eszközökkel, jogi hiba nélkül, hogy ő aztán olyan hibát kövessen el, amiért te kisebb részt neki okozol gondot, de rengeteg lemaradást, negatív presztízst tudsz kórolni az ellenfeleden. Azért vagy ott, mert a te kis komédiád a: TIME IS MONEY. Ahol én ülök, én azért ülök, mert az valakinek sokba kerül. És én büszkén egy fillért nem kapok azért, hogy ott ülök. És én készülök… vasárnap este lehet, én a nyolcadik gyertyát meggyújtva már egy erdőbe érkezek. Gyakorlatilag egy sátorba, kinn egy építkezési site előtt.

London?

Aha. […]

Ezzel a Ligetessel kapcsolatban… Ezzel a legutóbbival kapcsolatban próbáltál tenni valamit? Most kivágtak 34 fát, és ennek gyakorlatilag semmiféle következménye. FASZmutogatás folyik, mi közben a fákról szólna a mozgalom… Vannak, akik 600 napja vannak kinn…

És az elmúlt évben egyetlen fát sem sikerült kivágni. […]

De most igen… […] Szerinted milyen tartalmaknak kéne bekerülnie a köztudatba ezzel a Városligetes problémával kapcsolatban?

Az, hogy: eddig kellett védeni fizikálisan.

El kell ismerni, hogy vesztettünk ezen a terepen?

A lóF*SZt. Mostantól majd a politikusok védik. Neked nem kell kint lenned megfagyva. Ezt megtették. […] A végén mindenki lenézi, elfelejti, vagy hibáztatja őket. Nem először látom. Mert így sokkal kényelmesebb megmagyaráznunk magunknak a dolgokat. Viszont mostantól kezdve, ha egy borotvával valaki a fák közelébe megy, akkor nem az Indián fog kijönni a bokorból, hanem a Kálmán Olga személyesen, hiszen választási év van. Másfelől, bárki, bármit pofázik, ha már most bent lenne az OPIC – és az OPICnak még van oka félni bemenni, de most ezt hagyjuk – akkor elkészülnének a gyönyörű épületek választásra? Nem. Ezeknek választásra kellett volna elkészülni. Akkor, amikor te már tudod, hogy az ellenfeled tudja, hogy nem érheti el a célját, akkor te már csak azt nézed végig, hogy hogy húzza az időt, hogy ne kelljen bevallania, hogy: tulajdonképpen feladta. Tulajdonképpen most egy kutyafuttatóról megy a harc…

Amiért feláldoztak 34 fát!

Szívem, amikor odamentem, azt mondtam, hogy legsikeresebben az egyharmadát tudjuk megvédeni. Itt 1800 fát akartak kivágni, és nem feláldozták, hanem az Indiánék már megfagytak… […] Mi a tök*met kellett volna csinálni? […] Mindenki látta előre. Budapest aludt, és persze, hogy lassan ébredt. Nem lehetett… húsz perc alatt végeztek…

Mint a hosszú kések éjszakája…

Pontosan. Ez többszörös baklövés. Minden érintett tudta. Kiderült, hogy azt is, amit nagyon muszáj, ilyen kommandó-szervezésben, mert tudják, hogy nem dolgozhatnak egy egész napot. Kimentek, bekóstolták a közvéleményt. A közvélemény pedigvisszalőtt. […]

Kapcsolódó téma… Mennyire jók itthon a kapcsolatok az ellenzéken belül? Azok, akik ténylegesen mozdíthatók, aktivisták? Tehát nem a passzivistákra gondolok, akik elvben ilyen nagy, világot megváltó tervekkel rendelkeznek, hanem akik tényleg ott vannak a terepen, és csinálják?

Fogalmam sincs. […] Sok pici sejt keresgeti az utakat. Mindegyik tök önállónak tűnik. Meg van ám egyébként az óriási előnye ennek a megosztottságnak. Ez nagyon magyaros, és nagyon érdekes. Én azt gondolom, hogy méltó külföldi figyelemre is. És amennyire tudom, figyelnek is külföldről. […] Láthatóan, Európaszerte van igény viccpártra például. Itt kerül a képbe az MKKP. Senki nem akarja megemlíteni, hogy nemzetközileg bontakozik ez a dolog bennünk, Európai emberekben. Mintegy reakció, vagy legalábbis egy alternatíva. Lehet, hogy egy generációs ügy lesz. De tudod, itt lett legutoljára lerakva. A mi cinizmusunk az vezethet oda, hogy bekerül a Parlamentbe, vagy akár döntő helyzetbe is. Amikor még trollokról beszélünk, akkor már decentralizációról beszélünk. Akkor mi már arról beszélünk, hogy masszívan mérhető része a társadalomnak az, amelyik ki óhajtja fejezni – a reprezentatív rendszeren belül – az elégedetlenségét.

Tömeges elégedetlenség?

Igen. Namármost. Az első eset, amikor a lakosságnak sikerült ezzel megbénítania a saját államát, I. e. 497-ben történt – tudomásom szerint – amikoris etruszkok ellen (…) mozgósítást rendelt el a friss, oligarchikus köztársaság, és a lakosság pedig felvonult a Mars hegyre, leült, hogy ő nem vonul be katonának a gazdagjaiért harcolni. Látod magad előtt az elégedetlen népeket, micsoda szónoklatok mehettek… Nekik bizony követeléseik vannak. Meg lehet őket ölni, de utána jönnek az etruszkok, és meghaltok ti is. Most meg lehet minket hallgatni. Nem bántunk titeket, de meg fogtok halni, hogyha nem tárgyaltok velünk. És tárgyalni kellett velük. Innen származik a néptribunus intézménye, és az ő sérthetetlensége. Tehát az, hogy te Orbán Viktort nem vághatod pofán, az azért van, mert 2500 évvel ez előtt egy Occupy ezt a jogát neki Róma népe garantálta, és azóta a római jogot használjuk. Tehát, érted…?

Tehát a lázadás kultúrája egy idős a társadalommal?

Szent hagyomány. És a technikáé is.

Formabontó hagyomány-őrzés?

Igen. Az is hagyomány, hogy a formáknak bomlaniuk kell, és megújulniuk. Az, hogy belenyomod a rendőr arcába a kamerát, és közlöd, hogy élő adásban vagy, és arra, ma már úgy reagál nagyjából, olyan jól idomítottan, mint egy angol. Noha papíron egyébként neki még joga volna kiverni a kezedből a kamerát, de már nem meri, akkor megváltozott a kultúra. Ez ennél többet számít, mint hogy ki ül a kormányrúdnál. Aki a kormányrúdnál ül, az tudja, hogy: ha hozzányúltok a student-jeimhez, akkor A BULI AZ OKTOGONON FOG KEZDŐDNI, mert múltkor ott ért véget. Nyilván, a következő generáció az már nem azt kérdezi: hogyan hallassuk a hangunkat, hanem tudjuk, hogy úgy hallatjuk, hogy szétbasszuk Budapest közlekedését bulizgatva. Na, tárgyalsz velünk egy kicsit? És egyébként jön a tavasz, és még mindig Sorosozunk, meg CUE-zunk, ja meg SZMOGRIADÓ lesz. Ez a város, ez olyan sebezhető…

Akkor vannak távlatai az aktivizmusnak kortárs hazai viszonylatokban.

Minél rohadtabb a rendszer, minél zsarnokibb, annál inkább kiírtja a saját táborából a tálentumot. Elpusztítja a kreativitást, és maga ellen fordítja. Létrehoz egy borzasztóan nem-kreatív rendszert, ami nem önműködő. A komunizmus nem elvileg nem működött, hanem az emberek föl voltak b*szva Kádárra. Lelőni nem tudták, nem merték, nem akarták. Elkezdtek csak lopni, önzősködni, aztán berohadt magától. Mint ahogy mindenhol. Mindig van egy új kenőcs – ahogy Hamvas mondja – egy új dolog, egy új hazugság, amit együtt elhihetünk. […] Szóval amíg az alapvető, számomra isteni, társadalom-fenntartó törvényeket betartjuk, addig a társadalom működik, produkál, emberek élnek-halnak; nyomorognak vagy sikereket érnek el; leélik az életüket és nem kényszerülnek háborúba feltétlenül.

18198617_10211513377662216_2160155111149654031_n.jpg

Robi a Tudjukki előadáson

 

Többször is résztvettél Tudjukkin. Mit gondolsz, mennyire sikerült modellálni a hatalomnak a belső struktúráját általa?

Te… én ott belevetettem magam játékosként… én nagyon szerettem Bakingemet játszani, és igazán élveztem, hogy most játszhattam. Sokkal inkább, mint anno a Szentivánéjiben. Sokkal lazább, görcstelenebb volt. […] Boldogan belevetettem magam a bakingemi, intrikus szürke eminenciásba, aki persze majd a végén jól el lesz árulva, ha odáig elérünk. A második alkalommal lendültem bele, értettem meg a lényeget. […] Hogy te feledkezz bele… Felejtsd el az otthont, a paprikás krumplit, az adóbevallásodat… nem ezért jöttél, hanem, hogy most játsszuk azt, hogy te vagy a gonosz boszorka, aki meg akarja enni a Juliskát. És hogyan ennéd meg a Juliskát? ezt szeretem a Sebős LARP-ok alapkoncepciójában.

Mit gondolsz arról, hogy gyakorlatilag ez már tény, hogy ezek poszt-traumás stresszt okozhatnak, és később a való életben is visszatérhetnek, immanenssé válhatnak bizonyos karakterjegyek?

Igen… Velem is megtörtént.

Olyan, mintha a LARP egyfajta drog lenne…

LARP-ozni jó. Szerepjátékozni jó. Isten éltesse sokáig Fügedi Ubult!

Rendben. xD Mesélsz a távlati terveidről színházi területen?

Töltöm a magam alkotói válságát szelíden. Nem először életemben, de van már, ami befurakodta az agyamba magát. Összerakni, mint régen a Zsidó Színházat, hogy: olyanok, akik a zsidóságról tudtak valamit, játszottak olyanokkal akik a színházról tudtak valamit, közösen csináltak valamit. Képzelj el egy olyan nemzetközi társulatot – tételezzük fel, hogy angol nyelvű – ami előadásokon nem játszana, csak tüntetéseken. Ez egy TÜNTETÉSSZÍNHÁZ, mint a karaoke-színház. Mindig van egy falad, meg egy kerítésed. Többnyire valamilyen utad, és ahol aztán az előadás alatt „sajnos” majd a tömeg legitim módon fel fog torlódni, és ez kisebb problémákat okozhat.

Ez művészeti performance. Be kell jelenteni a rendőrségen előre?

Országonként változik. […] Nem tudom, hogy meg fogom-e csinálni, vagy csak addig beszélek róla, amíg valaki meg nem csinálja.

Striciztetnéd az ötletet?

Anarchisztikusan. Másodlagos az én dicsőségem. Az elsődleges, hogy ez egy jó ötlet, ezt valakinek meg kéne csinálnia.

Kell hozzá olyan, akit feláldozhatunk?

Nem… olyan, akinek éppen akkor, éppen ahhoz van kedve. Ha például a rendőrök minket bentről próbálnak kiszedni valaki egy banner dropot csinálna róla toronyból, az médiában milyen jól mutatna… Nyilvánvalóan nem én fogok majd fölmászni… […] Ez a társulat megigényelhető lenne, ahol éppen ügy van, és ott egy jó kis komédia, hogy van közönség, van az elnyomó… és ebből egy ilyen modellt… Az Európai Úniós alapjogaidat, hogy tudod jól bevetni, emészthetően. […] Lehívják az anarchistákat, és két óra múlva már olyan alapképzésen esett át negyven polgár, hogy már tudják, mit kell google-özni, hogy csinálsz lock on-ot… olyan képzést adsz neki, ami ezerszer többet ér. Amelyben a színház kiszolgáló szerepet tölt be a politikai cél tárgyában. Ha egy ilyen társulat létrejönne, Magyarországon ez lenne a Petőfi Kör. Elkezd cirkulálni, mindenhol csak 20-30 embert ismer, meg azoknak a sztorijait. […] Ennek az lenne a következménye, hogy bizony ez egy ilyen cigány-karaván keretében egy Európai Unión belül eső, furcsa kis komédiás társulat lenne. Mit tud kezdeni ezzel egy rendőr? Viszont a darabomban egyszer megrázok egy kerítést, szóval teneked ott kell lenned. Viszont, ha te ott vagy, akkor én a jelenlétedben fogom elmondani és bemutatni, hogy mi minden van, amit a tisztelt lakos meg tud csinálni a rendőrrel, pedig ő nem is tudta, és nem viszik el. Ezt tudná csinálni egy ilyen kompánia.

10377547_805121929572672_7301335676290684881_n.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szoveg-kozotti-let.blog.hu/api/trackback/id/tr8713564439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.