Szintézis-elmélet és -módszertan

FORRADALMI SORSJÁTSZMA

2017/11/14. - írta: bacchans

Tömegmagányban tespedő társadalmunk érzelmi palettája igen szegényes. Ez nem meglepő, hiszen ismeretes, hogy a világot két végső törvény: az entrópia-maximumra és az energia-minimumra való törekvés formálja - ez utóbbi megnyilatkozása. A hőbörgés és parttalan gyűlölködés; a motiválatlan és tartalmatlan engedetlenkedés; és a kiégett tömegek közömbössége. Unalomig mantrázott szólamok; hangos tétlenkedők; és semmitmondó, terjengős szónokok. Mindezt egy olyan, fiktív közép-kelet-európai "államban", amelynek létezésére minden sarkon egy-két rendőr hivatott emlékeztetni. A tévképzetek hálójában magukat ájultra ivó, vagy szívó néptömegek a belvárosi kaszinótól a külvárosi talponállóig. A KÖZÖNY: népbetegség.

Önnön létezésünk nyomorúságát valamely közellenségre, vagy megfoghatatlan entitásra testálva passzolgatjuk a felelősséget. Kapaszkodunk a "tények" statisztikai realitásába - mi közben megfeledkezünk arról, hogy a természettörvények formálta faktumokkal ellentétben, ezeket képesek lennénk megváltoztatni. A mértéktelen anómia és közönyösség azonban olyan tehetetlenségi nyomatékkal nehezül ránk, hogy sokszor csak a TRAUMATIKUS ÉLMÉNYEK segítenek kiszakadni a társadalmi "valóság" varázstalanított ideológiai béklyójából - de ezek is csak akkor, ha képesek vagyunk tartalmat adni az egyébként végzetesen igazságtalan sorseseményeknek.

EMELKEDIK A TÉT - SOROZATOS KATASZTRÓFÁK

A jó és a rossz hír a következő: a jelenlegi állapot tarthatatlanná vált. Az értékrendbeli, ideológiai és morális válság a szükséges és kényszerített változás felé mutat. Az indok igen egyszerű: az önhazugság végső soron fenntarthatatlan, és rövidesen összeomlik kollektív tévképzeteink ingatag kártyavára. A rendszer magába roskadását követően, olyan kiszámíthatatlan helyzetek következnek, amiket elképzelni sem tudunk. Simán előfordulhat, hogy a hatalmi vákuumot követő anarchikus állapotokban a szokásos egzisztenciális kapaszkodók (státusz, pénz stb.) elveszítik értéküket. A túlélés feltétele a valós helyzet értő olvasata, a lehetőségek felismerése és hatékony kiaknázása lesz.

A kaotikus, uralom nélküli állapotokban felszínre kerül az emberek valódi természete. Az államosított és törvényesített erőszak többé nem fegyelmezi meg a materializmus és kapitalizmus által elbutított tömegek belső démonait. Nincs recept a sikerre. Nincs biztos stratégia a túlélésre. Szembekerülünk saját magunkkal. Fel kell mérnünk a képességeink és lehetőségeink. Ha nem vagyunk tisztában ezekkel, könnyen a darálóban találhatjuk magunkat. Lesznek, akik ezekben az álságos időkben az erőszak mellett döntenek majd. Lesznek, akik messiásnak kiáltják ki magukat, igába hajtják a bizonytalan rétegeket, és gátlástalanul uralkodnak a gyengéken. Lesznek gyilkosok, és lesznek áldozatok. És lesznek olyanok, akik újra felfedezik magukban az embert. A biztonság látszata azonban szertefoszlik. Nem menekülhetünk örökké az élet valódi törvényei elől.

MÓDSZERTANI INNOVÁCIÓ – A SZINTÉZIS SZINTJE

A szélsőséges, kirívó helyzetek probléma-orientált színpadi (nyilvános) megjelenítése, anarchista színházunk specialitása. Akcionalista elképzelés: AnarchiKus Csoport-ImprÓ. VIHARKERGETÉS; a látszólag kilátástalan helyzetekre is megoldást kínál az érzelmeket gerjesztő, optimista kritika. Hitelesen, „karakterhűen” állítjuk ki magunkat a politika kopott kirakatába. Megszüntetjük az ideológiai fekélyt!

A művészet: a torz társadalom tükre. Szélsőséges körülmények között fejlesztjük az egyéni (perszonális) és csoportos (kollektív) sorsvállalás sikerességét. A drámai helyzetek tranzakcionalista megközelítésével lehetőségünk van megvizsgálni a közéleti szereplők lélektanát. Megálmodtuk a „LARP” (élő szerepjáték), a szitu- és az AnarchiKus Csoport-ImprÓ SZINTÉZIS-MÓDSZERÉT; amely a konfliktus-megoldást forradalmiasítja az alkalmazott társadalomtudományokban.

LARP HIÁNYPÓTLÓ

Az élő szerepjáték (LARP - Live Action Role-Playing) a színművészet legtermékenyebb kortárs műfaja, mely a kísérleti, akcionista, szituacionalista, ill. a (poszt)-neo-avantgárd esztétikai irányzatából nőtte ki magát. Lényege: a hagyományos értelemben vett “közönség”; ill. a stabil forgatókönyv koncepciójának elvetése, újraértelmezése. A drámának minden karakter részese, senki nem vonhatja ki magát a cselekvés alól, és senki (még a rendező) sem lehet biztos az események végkimenetelében.

Fontos, hogy a LARP nem előzmények nélküli esemény, és nem maradhat reflektálatlan sem. Maximális alázatot követel meg a résztvevőktől, akik a játék során szembekerülnek a társadalmi problémákkal és saját pszichéjük belső démonaival is. A LARP radikális, akcióművészeti forma, mely során a résztvevők identitásában változások mennek végbe. A játék tétje tulajdon személyiségünk, és a társulat közös sorsvállalásának sikeressége - mert a játék dialektikája előidézheti a megjelenített karakterjegyek immanenciáját (személyiségbe való beépülését). A rendező felelőssége, hogy felismerje a szereplők pszichés karakterének krízistengelyét - mert egy ponton túl, e virtuális világ és a művészeti elrugaszkodás a tudatalatti végtelen tengeréhez vezet. (SZÖVEG-KÖZÖTTI-LÉT/ Anarchista Színház Debrecenben)

A LARP felkészülést igényel. KARAKTERÉPÍTÉSnek nevezzük azt a folyamatot, mely során a résztvevő megalkotja az általa eljátszott szereplőt. A külső megjelenéstől elkezdve, a személyes élettörténeten át, a karakter viselkedési mintáiig. Ezeket a személyiségjegyeket a mesélő és/vagy a rendező elbeszélésének (narratívájának) függvényében, vagy az által inspirálva találja ki. Mivel tisztában vagyunk a LARP pszichés következményeivel, személyiségformáló hatásával, fontos lenne, hogy a megalkotott szerepmodellek programot adjanak az egyéniség fejlesztéséhez. A szerepjátékot traumatikus pszichoterápiának tekintjük - célunk a mindenre elszánt, erős egyéniségek tudatos megalkotása és kimunkálása.

A LARP-ra való felkészülés több fázisban megy végbe. A szerepjáték világába való beavatást INSTRUÁCIÓnak nevezzük. A szereplők fokozatosan nyernek betekintést a mesélő(k) agyába, válnak annak kiterjesztésévé. Attól függ a történetbeli cselekvőképesség és befolyás, hogy kinek mennyire sikerül hozzáférnie a "KÖZÖS AGYHOZ". A történetbe fokozatosan olvassuk és írjuk bele magunkat.

TÁVLATI

A társadalom peremére lépünk. Tudatosan törtetünk a végletek felé. KITÖRÜNK a sémákból, mert a kiszámíthatatlan helyzetek hoznak bennünket lázba, ahol tulajdon képességeinknél és az ég kegyelménél többre nem számíthatunk. Ahol nincsenek receptek a túlélésre, és az egyetlen végrehajtó hatalom: a természet. Ahol a szavak erejét csak a sorsdöntő tettek szavatolják. Ahol nincs tulajdon, csak a szükség rendelkezik. A civilizáció mezsgyéjén átlépve megváltoznak a játékszabályok. Kergetjük a viharokat, és erőt merítünk a tragédiákból.

FEKETE-VÖRÖS KÉJ SIKÍT -

GERJESZTVE RAVASZ TETTESEKET!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szoveg-kozotti-let.blog.hu/api/trackback/id/tr1613273999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.