A Felcsúti Anarchista Színház társulati munkájának dinamizmusát a változatos, sokszor kísérleti módszereknek, ill. a meta-dimenziók – mint esztétikai ajzószerek - halmozásának köszönhetjük. A „META”: a különböző perspektívák, értelmezések metszéspontjait takarja; az alternatív elméleti és módszertani paradigmákat (pl. LARP, szituációs gyakorlat, anarchista fórum stb.), a művészeti és cselekvési lehetőségek innovációit. Speciális nézőpontból reflektálunk a kortárs ideológiai diskurzusra, és a média retorikájára. Az évad tematikája: (1.) a kortárs politikai közélet médiareprezentációja, (ennek gyakorlati megközelítése: az MKKP képviselőjelöltek karakterépítése); (2.) a különböző - politikailag is értelmezhető - hatalmi harcok dramaturgiai megjelenítése; ill. (3.) ezek analízise.
A társulat dinamikáját szemlélhetjük úgy, mint: egy "KÖZÖS AGY"-at, vagy mint a rendezői elme kollektív kiterjesztését. A szituációs gyakorlatok, platformot teremtő játékok és beszélgetések során az "IGEN, sőt" dekonstrukciós logikáját sajátítjuk el, megtanuljuk színművészeti eszközökkel kibontakoztatni gondolatainkat, és az egyéniségünknek, érdeklődési területünknek megfelelő irányban fejlesztjük saját "karakterünk", identitásunk. Az alkotói elképzelés differenciáltan strukturálódik - az ötletek, gondolatok mentén kialakulnak kisebb csoportok, formációk, amelyek segítenek a probléma gördülékeny kibontásában. Így a közös agyban a gondolatokhoz tézis, antitézis, szintézis oldalról csatlakoznak az elmék, s mindaddig a probléma megoldásán, a morális krízis feloldásán dolgoznak, míg meg nem születik a kompromisszumos megoldás, (vagy amíg ki nem rajzolódik egy társadalmilag, konszenzuálisan feloldhatatlan botrány).
A rendezői elme
Mindenki a közös agyra csatlakozik. Fel kell oldani a belső blokkokat: a késztetést, hogy a saját egyéniségünket polírozzuk, és kizárólag a saját játékszabályainkat kövessük. A cél nem lehet önös, hiszen egy közösségi szintű vállalkozásról van szó, és akkor is el kell fogadni a konfliktusok kihívását, ha nem láthatjuk előre az események kimenetelét... Sőt, valójában ezek a helyzetek igazán érdekesek, és pont attól, hogy a konfliktusmegoldási stratégiák alkalmazásának kompetenciáját fejlesztik, (az ezek mögött álló, végső morális elvekre apellálnak). El kell fogadni, hogy kísérleti terepen dolgozunk; az általunk kedvelt, extrém helyzetekben az intuíció és a spontaneitás sokkal fontosabb, mint az avitt koncepciók. Az életben nincs forgatókönyv. A klisék és cselekvési sztenderdek a változás útjában állnak. Ezekhez való ragaszkodásunk miatt nem történik meg az a fajta áttörés a politikában (sem), ami korrigálhatná a rendszerhibákat. Élünk-halunk a FASZ-os poénokért, és közös agyként legnagyobb vágyunk a katartikus beteljesülés. Az áhított ejakulációhoz a politikai éra rendszerkritikus szemlélete vezet el.
TERET FOGLALTUNK AZ AUTONÓM MŰVÉSZETNEK!
TERET A KREATÍV CSELEKVÉSNEK!
TERET AZ ALKOTÁSRA!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.